|
8.
A hatalom általi leigázást így lehet csak kikerülni, mert a hatalommal fellépő képtelen a teremtésre, a folyton újra, a valódi életre, csak a meglévőt tudja utánozni és kisajátítani, felélni.
Időnként kis belsőséges, intim terekre vágyunk, esetleges, tartalmas, jelentéssel bíró, avagy ismerős formák, idomok közé, keresvén az ott megtalálhatatlant. Az igazi, nekünk való, „értelmes” környezetet azonban magunk teremthetjük meg akkor, ha ráhangolódunk a mindenségre, benne élünk, odaadjuk magunkat, eggyé válunk vele. Ilyenkor minden természetessé válik, mint amikor szép helyre lelünk. Ezt akkor vagyunk képesek meglátni, ha arra alkalmassá válunk. Ekkor a kör bezárul, és középen van Isten, a minden értelme.
A mai építészet nagyrészt értelmetlen, és csak helyenként fedezhetők fel olyan értékek, amelyek harmóniára, egységre utalnak, vagyis szépek.
|
